A XIX. század utolsó évtizedében, a millennium előkészületeinek jegyében vetődött fel egy balatonvidéki múzeum létrehozásának gondolata.
Ha Zalaegerszegről Dobronhegy felé tartunk és körülbelül félúton lefordulunk jobbra, Bödébe jutunk, egy kis zsákfaluba, amelynek bejáratánál szinte őrt áll a hosszú idők emlékét őrző Szent Mihály templom.
Az 1645 lakosú község Zalaegerszegtől 20 km-re délre fekszik. A település első említése 1356-ban: Sehtur. A község országos hírnevét Deák Ferencnek köszönheti.
A római korban a provinciát átszelő, az adriai Aquileiaból Aquincumba (Óbuda) és a Sopianae (Pécs) irányából Savaria (Szombathely) felé haladó utak a fenékpusztai átkelőnél keresztezték egymást.
Azért dolgozunk, hogy a múlt értékeinek megőrzése és gyarapítása által fenntartsuk és a jövő nemzedékek számára minél teljesebben továbbadjuk mindazt a több évszázados tapasztalatot és tudást, ami nemzeti önazonosságunkon belül sajátos zalai ...
Ahogy az egész Dunántúl, úgy szűkebb környezetünk is bővelkedik az elrejtett, ősi emlékekben. Bármerre jár az ember az Őrségben, a Göcsejben mindig találni egy kis falut egy régi templommal, régi idők emlékezetének őrzőjeként.
Zala folyó völgye fölötti apró és csendes kistelepülés Árpád-kori körtemplomáról híres. Turista zarándokhely, lakossága nem éri el a 100 főt.
Kevesen tudják, hogy a megyénk határát jelző táblától nem messze, a Győrvár melletti mezőn 1706. november 6-7-én II. Rákóczi Ferenc fejdelem kuruc csapatai nagy győzelmet arattak a császári hadak felett.
Az épület egyik legkorábbi és majdnem teljesen épen megmaradt premontrei apátsági templom, amit a francia építőműhely hozott létre az 1230 körüli, román épületet kora gótikus-gótikus stílusban kiépítve.
"Mária, tégedet áld a határ, Régi kis őrhelyed Pusztacsatár. Bízva emeljük fel szíveinket, Ó, Szűzanyánk, védd meg a népedet!"
