Ha Zalaegerszegről Dobronhegy felé tartunk és körülbelül félúton lefordulunk jobbra, Bödébe jutunk, egy kis zsákfaluba, amelynek bejáratánál szinte őrt áll a hosszú idők emlékét őrző Szent Mihály templom.

Az útikönyv Böde-Zalaszentmihályfa néven illeti az útvonalat, egy korábbi település nevéből adódóan.
Csodás látvány a falu bejárata felett vigyázó, erdő széli, régi temetővel körülvett templom. Nyugati kapuját gazdag kőfaragás díszíti. Fonatos timpanondísze a honfoglalás kori szíjvégek mintázatát illeszti a félköríves ajtókeretre. A timpanon belsejét a bárány foglalja el a kereszttel, amely mellett még egy másik állat körvonalai is fölfedezhetők.

A román stílusú, Szent Mihály tiszteletére szentelt templom 1220 körül épült, de csak 1424-ben említeti először oklevél. A török időkben elpusztult épületet 1750-ben állították helyre, ekkor elpusztult szentélye helyén a XVIII. században újat emeltek, barokk stílusban. A hajón román ablakok vannak.

A községről 1796-ban a következőt vetette papírra a krónikás: “Magyar falu Szala Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik Bonczod földének szomszédságában, mellyhez hasonlító, s ennek filiája.” 1851-ben megtoldották mindezt azzal, miszerint „212 kath. lakos. F. urai többen. Utolsó posta Egerszeg”.
Tovább menve a falu felé, majd ismét letérve jobbra titokzatos helyre érkezünk. Sokan állítják, hogy itt valamiféle pozitív sugárzása van a Földnek, azaz a hely afféle kis energiadombként működik. Állítólag az itteni sugárzás segít helyreállítani és megőrizni a testi és lelki egyensúlyt. Hogy a valós -e mindez a nép megfigyelés, döntse el mindenki maga, az biztos mindenestre, hogy a területen csodás béke honol és messze ellátni a kis dombról, jól járja a szem körben Zala tájait. Egy sétát mindenestre megér.
– nr –