Tátika mint egy korona / Feltéve a tetőre / Büszkén állott s nézett alá / A földre s az időre. (Kisfaludy Sándor)
Zalaszántó közelében félórás, csodaszép, medvehagymával és más erdei növényekkel borított erdei túraútvonalon közelíthetők meg a 412 méter magasan álló Tátika várának romjai. A vár a XVIII. században elpusztult, de az elmúlt évek rekonstrukciója nyomán egyre több látszik a falakból. A Tátika hegy nevét neve első tulajdonosára emlékeztet.
A Tátika nemzetségbe tartozó Tádé 1246-ban betört a zalai megyei Erek faluba, és senkit sem kímélve, elpusztította azt. A pusztítást tsiztázó per során Zlandus veszprémi püspök kárpótlásként megkapta Tátika hegyét, ahol 1246-57 között felépítette Tátika felsõ és alsó várát, és azokat 1257-ben a veszprémi püspökségnek adta át. Ezt követően a király hosszú időn át tartó tulajdonjogi viták után IV. Béla a várat a veszprémi püspöknek ítélte. Pécz nembeli Apor mester és Lukács zalai ispán királyi rendelkezésére hivatkozva a várat elfoglalták, mire Benedek püspök tett panaszt III. Endre királynál. Feltehető, hogy a király a panasznak helyt adott, a vár ismét a püspökség birtoka lett.
Tátika 1342-ig volt a veszprémi püspökség birtoka, ekkor I. Lajos király Meskó veszprémi püspöktől elvette, és helyette a kálvölgyi királyi birtokot adta cserébe. Valószínűleg királyi adományként került a csáktornyai Laczkfiak birtokába Tátika, akik részt vettek a Délvidéken 1387-ben kitört királyellenes lázadásban. Emiatt Zsigmond Laczkfi István nádort lefejeztette, és birtokait, köztük Tátika várát is elvette. Mint királyi vár 1397-ben Kónya bán fiainak kezébe került, de két év múlva, 1399-ben már ismét Zsigmondé. A király a XV. század elején 8020 aranyforintért Tátika várát és Keszthely mezővárost Sárfeneki Frigyesnek zálogosította el, aki azt Széchenyi Frank országbíró 1403. január 10-i levele szerint Marczali István fiainak Miklós erdélyi vajdának, Dénesnek, a székelyek ispánjának és Péter mesternek adta tovább zálogba. Zsigmond azonban 1404-ben a zálogbirtokot visszavette ugyanezért az összegért a Somogy megyei Segesd városát adta a Marczaliaknak.
A török terjeszkedése következtében nemcsak a keszthelyi ferencesek helyzetét itt biztonságba egyházi kincseiket, hanem a környék nemesei is idehozták értékeiket. Kecsethy Márton püspök a várat 1538-ban ostrommal elfoglalta, és az ott talált közel 100 000 forint értékû kincset elrabolta. Emiatt gersei Pethő Ferenc özvegye, sógorai és gyermekei vádat emeltek az ország rendjei elõtt a püspök ellen. Bár 1538. június 6-án megegyezés jött létre a felek között, a püspök még 1550-ben is elfoglalva tartotta a várat.
A törökök a 1589-ben kifosztották, lerombolták. 1713-ban a császári csapatok hadgyakorlat címén felgyújtották, így a következő évtizedekben az itt birtokot szerző Festetics család már csak romvárat mondhatott magáénak.
A várromtól csodálatos panoráma nyílik a Balatonra és a környező hegyekre.
Érdemes megjegyezni, hogy a Tátika-hegy alatti erdőben és a délnyugati mezőn található a megközelítőleg 100 halomsírból álló temető, amely a 19. század óta ismert a régészeti kutatás számára. Keletkezése a Kr.e. 6. századra datálható. Az itt megfigyelt települési egységekre általánosan jellemző, hogy az önállóan emelkedő hegyek tetején kiépített erődített települések körül általában egy nagy, vagy több kisebb halomsírcsoport figyelhető meg. A síregyüttesek összetételében gyakran előfordulnak a státuszszimbólumnak számító fegyverek és lószerszámok, miközben kiemelt szerepe volt a kocsinak a halotti szertartásban és a temetkezési rítusban. A zalaszántói sírok feltárás során számos információt sikerült gyűjteni a halmok szerkezetére vonatkozóan. A rendszerint négyszögletes sírkamrát fából ácsolták vagy kőlapokból emelték, majd erre kőpakolást raktak, amelyet földdel fedtek le. A halmok több csoportban helyezkednek el és közöttük síktemető is valószínűsíthető. Az ide temetkező kora vaskori népesség valószínűleg a Tátika-hegy tetején, a középkori kővár körül található őskori földsáncok között élt, a két lelőhely ezért feltehetően összetartozik. A lelőhely területén végzett földmunkák során rézkori leletek is előkerültek, illetve találtak a halmokba másodlagosan betemetett kelta sírokat is.
A vár legendája:Szánthó Gáspár árván maradt lánya, Magda menyasszonya volt a szomszédos vár urának, Rezy Sándornak, aki – miután a török ellen csatába indult – hűtlen lett szerelméhez. Persze aztán bántotta is őt a lelkiismeret, így hazatérve felbontotta jegyességét mátkájával, és elvonult az erdőbe remetének.
Magda mostohája, Judit asszony – aki újra férjhez akart menni – cseh szolgájával szövetkezve elhatározta, megöli nevelt lányát, mert féltékeny lett Magda szépségére, neki pedig nem akadt kérője. Az volt a tervük, hogy karácsony esti imádkozásra hívják Magdát a hegy sziklás oldalán álló Rozália-kápolnához – ahol egykor a kislány nevelője, a remete Lázár élt, akit a gonosz Judit orvul legyilkolt -, hogy onnan a mélybe taszítsák.
Magda megölését az erdőlakó Rezy Sándor akadályozta meg, akinek tudomására jutott az özvegy célja. A másvilágra külte az ördögi szövetségeseket, akiknek holttestét a farkasok hordták szét. A szerelmesek aztán mégsem leszttek egymáséi: Sándor Rómába zarándokolt bűnbocsánatért, Magda pedig beállt a veszprémvölgyi apácák közé.
