Magyarország délnyugati részén 3784 km-en fekszik a dombos, erdős, vízjárta völgyekkel átszeldelt Zala megye. A jellegzetes, erdőkkel borított zalai táj évmilliókig tartó, hosszú és bonyolult geológiai folyamatok eredményeként jött létre. A rendkívül aktív vulkáni tevékenység nyomán nyerte el mai formáját a Keszthelyi-hegység, Rezi és Tátika vulkáni kúpja. Az itteni kőzetekben […]

Magyarország délnyugati részén 3784 km-en fekszik a dombos, erdős, vízjárta völgyekkel átszeldelt Zala megye.
A jellegzetes, erdőkkel borított zalai táj évmilliókig tartó, hosszú és bonyolult geológiai folyamatok eredményeként jött létre. A rendkívül aktív vulkáni tevékenység nyomán nyerte el mai formáját a Keszthelyi-hegység, Rezi és Tátika vulkáni kúpja. Az itteni kőzetekben három értékes természeti erőforrás alakult ki és halmozódott fel: a kőolaj, a földgáz és a turizmusban manapság egyre nagyobb szerephez jutó meleg víz.

A különböző tájegységek találkozásánál fekvő Zala megye felszíne sehol sem különül el markánsan a szomszédos tájaktól. A megye nagy része a nyugat-dunántúli peremvidékhez sorolt Zalai dombsághoz tartozik, északon egy keskeny sáv áthúzódik a Vasi-hegyhátra, illetve délen a Dunántúli dombvidékre, a Keszthelyi hegység pedig a Dunántúli-középhegység része.
A történelmi Zala vármegye mai területénél jóval nagyobb volt. A kelet – nyugat irányban elnyúló történelmi vármegye mai területén kívül magába foglalta a Balaton – felvidéket Balatonfüredig, Felsőörsig, és nyugaton hozzá tartozott az 1920-as trianoni békeszerződéssel a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolt Lendva (Lendava), Csáktornya Cakovec) környéke és a Muraköz is.

Forrás: Zala Megye Archontológiája 1138-2000 / Molnár András (szerk). – Zalai Gyűjtemény, 50. – Zalaegerszeg: Zala Megyei Levéltár, 2000. – 524 p.