Zalaszántóról szőlők, hétvégi házak között, zömmel aszfalton jutunk fel a Sztúpához. Az OKT új vonalvezetése miatt a kék elkerüli a Sztúpát, kék rom jelen néhány 10 méteres kitérővel lehet (és érdemes) eljutni.

Aki Zalaszántó felől lendületből érkezik, könnyen elnézheti a jobbos letérést a Sztúpa felé, és itt talán a kék rom jel sem feltétlenül a legalkalmasabb jelzés.

A Sztúpa után széles szekérúton ereszkedünk a Kovácsi-hegy alá. A kőfejtő látványa szép, majd innentől szép nagy ívben megkerüljük a Herman-tó-hegyet, hol a szántó szélén, hol egy picit bentebb az erdőben. Én itt jól járható ösvényt találtam, csak a Hidegkúti-major előtt veszett el a régi ösvény a dzsumbujban, de az új jelek egyértelműek, az atlaszon jelzetthez képest picit északabbra jutunk ki az országútra.

Innen aztán föl a Tátikára. A magasfeszültségű vezeték keresztezésénél szép rálátás a Meleg-hegyre. A kék rom jelen rövid, de izmos kitérővel juthatunk fel a várromhoz. A rutintalan kirándulót jó kis kapaszkodás és hívogató táblák után, már a várrom tövében, a várrom megközelítését tiltó, életveszélyre figyelmeztető táblák fogadják. A kilátás viszont pazar, remekül látszik a Zalaszántótól megtett (vagy a még ránk váró) szakasz (is).