Zala folyó völgye fölötti apró és csendes kistelepülés Árpád-kori körtemplomáról híres. Turista zarándokhely, lakossága nem éri el a 100 főt.

Kallósd a zalai várhoz tartozó királyi birtok volt egykor, csak 1203 után adta a király a komári Orosz fiainak. Az ő unokája Karacs fia Miklós építette a Szent Miklós tiszteletére szentelt lébániatemplomot a 13. század második felében.

A 14. századtól a kapornaki apátság birtokához tartozott. A 17. században a törökök pusztítása miatt elpusztult. Betelepülése a kapornaki apát 1711-es ajánlatát követően, amelyben alacsony adókat kér, gyorsan ment végbe magyarok mellett horvát nyelvű lakosokkal is. A temploma 1740-ben épült újjá, és bár lakosságszáma nagyban gyarapodott, a kapornaki apátság nagy befolyással bírt a falu közéletében. Iskolája 1814-ben készült el. Végül egy 1863-ban létrejött szerződés alapján született meg a falu önrendelkezési joga.

A dombtetőn álló messzebbről is feltűnő körtemplomban alkalmanként miséznek, nyaranta július-augusztus hónapokban hangversenyeket is tartanak. A település közel fekszik a zalaszentgróti és a kehidakustányi termálfürdőkhöz, továbbá a 10 km-re lévőő Zalacsányi horgásztóhoz. Kallósd kiemelkedő rendezvényei közé tartozik az augusztusi Falunap, valamint az Anna-napi és az Antal-napi Búcsú.

Közúton a Zalaszentgrót–Zalacsány–Galambok útra vivő bekötőúton érhető el. Továbbá Almásházával és Bezeréddel is egy-egy kisebb mellékút köti össze. A településre Zalaszentgrótról jár pár busz, melyek közül kettő Keszthely irányába továbbközlekedik.