1705-1712 között Kanizsa várának köveiből építette barokk stílusban a város földesura, Grasics Jakab. A 18. század közepén a Batthyány család tulajdonába került, a kanizsaiak „hercegi vár”-nak nevezték el.

Itt kaptak helyet a hercegség Kanizsa környéki gazdaságainak hivatalai, uradalmi tiszttartói ház lett, s 1945-ig itt működött a hercegi erdőhivatal.

Az udvari épületben kapott helyet 1805-1822 között a zsidó hitközség imaháza is. 1922 és 1947 között itt működött a Zalai Közlöny szerkesztősége és kiadója. Az épület 1968 óta a Thúry György Múzeum otthona. Az emeleten az „Emberek, utak, kapcsolatok” (Dél-Zala évezredei) című állandó kiállítás és időszaki kiállítások láthatók, a földszinten raktárok kaptak helyet.

A barokk épület alaprajza L-alakú, egyemeletes, udvari részének mindkét szintjén árkádsorral díszített, a Fő út felőli szárnyon ugyanitt háromtengelyes, felül timpanonnal lezárt rizalittal.

A főkapu kőkeretes, boltíves, kapualja s földszinti folyosója dongaboltozatos, a földszinti helyiségek csehsüveg boltozattal fedettek. Külső homlokzatán a földszint armírozással díszített, felette széles párkány fut körbe. Az emeleten háromfüles ablakkeretek, a Múzeum tér felől íves alaprajzú, zárt erkély látható. A hagyomány szerint innen figyelték, hogy a (hajdan szemben álló) Városházán kiteszik-e a hatalom jelvényét, a pallost.

A szomszédos Fő úti épület, a hajdani Korona Szálló egykor szintén az uradalomhoz tartozott, a 20. század elejéig ez volt a környék legelőkelőbb vendégmarasztalója. A két épület homlokzatát a 19. század közepén hangolták össze.