1968. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt Zalaegerszegen, a Zala folyó holtágának partján a Göcseji Falumúzeum.

Az elmúlt több mint 50 év alatt sok minden változott, épült-szépült a skanzen, de azóta is töretlen vendégszeretettel várja látogatóit.
„A levegő puhább itt, mint egyebütt… Csonkahegyháton arról értesülünk, hogy négy napig tart, amíg egy levél a szomszédos Novára érkezik, gyalogos küldöncök útján. Mi Londonnal gyorsabban levelezünk, mint ők egymással. Fáradt, jámbor nép lakik errefelé, szomorú és nagyon szegény. Öregebbjei még vonatot se láttak. Körülbelül a XVII. század fakó, idilli eszmevilágában élnek. Éjszaka a kiszáradt  „csodató”  lápján, a lidérctűz nyomán kincset keresnek, aranyat.”   Így írt Göcsejről Kosztolányi Dezső 1936-ban.
 
Ezt a különleges földrajzi-történeti tájegységet és az itt élő nép életmódját igyekszik bemutatni a máig népszerű skanzen.  Állandó kiállításainak alapja a „Göcsej népi építészete” címet viseli, és Zala szinte minden vidékéről található itt egy-egy korabeli parasztház. A Kárpát-medence népviselete babákon és a Czúgh dinasztia fazekaskiállítása is folyamatosan megtekinthető.
 
1999-ben a Finnugor Néprajzi Parkot. Az alapötlet az volt, hogy a zalai népi életmód ábrázolása mellett bemutassák a rokonnak tartott népek kultúráját, életét. Így épült fel többek között a mari kerített ház, a finn zsellérház és hanti és a manysi szálláshely, amit az érdeklődők a Zala holtágán átívelő hídon átmenve tekinthetnek meg.A falumúzeumban élő, és a régi háztáji gazdaságot a látogatók elé idéző, kapirgáló szárnyasok (libák, kacsák, tyúkok) továbbra is nagy népszerűségnek örvendenek a turisták körében, de kecskékkel is találkozhatunk. Korábban az is szóba került hogy az adottságok kiválóak lennének egy kisebb vadasparkhoz, ennek tervezése még folyik.