Szentgyörgyvölgy Zala megye legnyugatibb csücskében, a Szlovén határ mellett fekvő, kacskaringós mellékúton található. Két tájegység határában éli mindennapjait: Hetés síkságának szélén és az erdővel dúsan borított őrség déli részén.
Kapuja a Vas megyében és Bugenlandban fekvő Őrségnek. „Egy őrségi falu Zalában” kifejezéssel érzékeltethető az őrségi-göcseji szeres-szeges faluhalmaz.
Szentgyörgyvölgy falu három szeget tartalmaz: Kisszeg, Domjánszeg és Tiborszeg. Központi falurész mellett közigazgatási területén belül található: Asszonyfa, Csériszeg, Cséplak, Alsó- és Felső-Farkasi, Kógyár valamint Cilinkó.
Szentgyörgyvölgy nagy falu, hét szerből áll, közülük hármat szegnek neveznek, mint Göcsejben. Itt áll a legtöbb őrségi típusú nagygazda ház, amelyek a nemesi kúriákat utánozták. Homlokzatuk többnyire három ablakkal néz az utcára. Hosszanti tornácuk nincs, helyette többoszlopos “centromon” át, a kisebb házakba két oszlopon nyugvó “kódisálláson” át lehet belépni. A házak századunk elején épültek, amihez a téglát maguk égették. A nagygazdák udvarát nagy istálló, pajta, csűr veszi körül. Az istállókban 5-6 tehén, némelyikben pár ló is állt. Ezeknek sok szénát kellett télre összegyűjteni a nagy rétekről a pajtákba. A faluból 1949-ben mintegy 30 “kulák” családot hurcoltak a Hortobágyra. Egyesek vissza sem jöttek.
Szent György tiszteletére szentelt római katolikus temploma a régebbi a két műemlék jellegű templom közül, szentélyfreskója a Dorffmeister iskola munkája, oltára, szószéke radkersburgi faragóművészek alkotása.. Kutatók valószínűsítik, hogy a egy középkori templom- melynek első említése 1202-ből származik- helyén, sőt anyaga felhasználásával fogtak hozzá a templom felépítéséhez 1774-ben. A félköríves szentélyű, bádogsisakos, homlokzati tornyú, egyhajós templom, barokk stílusú.
A reformáció idején a falu teljes lakossága Kálvin János követőjévé vált, s hosszú ideig ellenálltak a rekatolizációnak. Az egyre gyarapodó református gyülekezet 1787-ben templomot emeltetett magának. Barokk stílusú, téglalap alakú, mindkét végén bejárattal rendelkezik, mennyezetét 88 db téglalap alakú , kék színű fatábla alkotja. A piros téglapadozatú templom a magyarországi festett kazettás mennyezetű református templomok közül a legnyugatabbra fekvő és a legrégebben épült. Gózon Imre Szentgyörgyvölgyön volt tanító, jelentős szerepet vállalt Nyugat-Magyarország műemlékeinek megismerésében, felkutatásában, nevéhez fűződik a veleméri román kori templom felfedezése.
A templom belsejének déli oldalán emelkedik a koronás szószék, a többi oldalon faoszlopokon nyugvó karzatot találunk. Mennyezetét 88 db téglalap alakú, kék színű fatábla alkotja. Ebből csak a két középső tábla a kivétel, ahol barnás színű virágdíszmotívumot találunk körirattal, míg a többi tábla fehér bárányfelhő motívumot ábrázol. Ezt a felírás szerint “festette Patkó András 1829-dikben. A mennyezet tábláihoz hasonlóan a karzat alsó részét is 37 db – szintén téglalap alakú – kazetta díszíti. Ezeken kék, fehér, fekete, hímzésmintákra emlékeztető virágos és csillagos díszeket láthatunk. A karzat mellvédje is gazdag díszítésű, 20 tábla alkotja. Egy részük faragott, a többin faragás helyett geometrikus festett dísz van. A szószék és a koronás hangvető barokkos kiképzésű, több színre festett. Minden turistának látnia kell ezt a gyönyörű kis ékszerdobozt.
Szentgyörgyvölgy környékén a volt Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet védettségét elsősorban annak köszönheti, hogy a szálaló erdőgazdálkodásnak köszönhetően szinte természetes állapotban őrizte meg eredeti arculatát. Ezen a tájon kisparasztok birtokolták a fenyveseket, s ezeket úgy ritkították, hogy csak az érett, öreg szálakat vágták ki. Sohasem vágták tarra az erdőt, és a kivágott fák pótlásáról azonnal gondoskodtak, így az erdőben valamennyi fa-korosztály megtalálható. A terület megóvandó védett növényeinek egy része a hűvösebb, hegyvidéki klímát kedveli, mint a henye boroszlán, másutt a növényvilág inkább délies, és itt található pirítógyökér, lednek. Tavasszal virágzik a csillagos nárcisz és a sárga liliom.
A Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet a magyar flóratartomány átmeneti flóravidékének vasi flórajárásába tartozik, számos ritka szubalpin és illír fajjal. Ez a közeli kelet-alpesi flóratartomány illetve a déli, előillír flóravidék befolyására utal. A szubalpin fenyvesbeli fajok közül ilyenek elsősorban a kapcsos, kígyózó és lapos korpafű, továbbá a kereklevelű, a középső és a zöld körtike, valamint a ritka egyvirágú, a gyöngyvirágos és az ernyős körtike. Az itt felsoroltak a fekete áfonyával, a délvidéki perjeszittyóval és az Őrség bennszülött pajzsikájával az országot csak itt érintő mészkerülő erdei fenyves társulás lakói. Ennek szép állományaiban az avarvirág és a fenyőspárga is otthonra talál.
A mészkerülő erdei fenyvesekhez csatlakozó tölgyes erdei fenyvesek növényritkaságai a henye boroszlán, a szőrös rekettye és a gombos zanót. A gyertyános-tölgyesekben és bükkös foltokban sok az illír elem, így a zalai lednek, a szakállas szegfű és a pirító gyökér.
A terület nagy értékei közé tartoznak még a tőzegmohalápok a kereklevelű harmatfűvel, valamint a Métneki-rétet borító csillagos nárcisz, sárgaliliom, kenyérbél cickafark, kígyógyökér keserűfű és a kornis tárnics. A humid klíma, a savanyú talajok és az elegyes erdők következtében feltűnően gazdag az alacsonyabb rendű növényvilág is: zuzmók, gombák, mohák nagy mennyiségben és fajtaválasztékban fordulnak elő.
A fenyővel elegyes lomberdők gazdag, változatos állatvilágot sejtetnek. A terület fő vadja régen az őz volt, ma a szarvas, de vaddisznó is bőven akad.
A madár- mellett a rovarvilág is igen gazdag. A túl savanyú és kötött talajok nem kedveznek a humuszképző, avarbontó állatoknak, ennek megfelelően kevés a giliszta, szinte nincs vakondtúrás.
Az alig hat kilométer hosszú és 112 négyzetkilométer vízgyűjtőjű Szentgyörgyvölgyi-patak felső szakasza az ország fajokban egyik leggazdagabb pontjaként ismert, amely az itteni víz jó minőségét tükrözi. A védett halak közül a Szentgyörgyvölgyi-patakban előfordul a kövi csík, a vágó csík és a sujtásos küsz.
Ezeknél is nagyobb jelentőségű a vízhezkötött rovarok, a szőrösszárnyúak rendjébe tartozó tegzesek itteni jelenléte. Nevüket onnan kapták, hogy lárváik a ragadozó rovarok elleni védekezésül a vizekben található anyagokból egyfajta védőpajzsot, tegezt építenek. A tíz védett tegzes faj közül három él a területen. Érdekesség, hogy az országban egyedül a Szentgyörgyvölgyi patakból került elő az Oetetis testacea és a Limhephilus elegans, ezek a fajok olyannyira ritkák, hogy még magyar nevük sincs.
Szentgyörgy-völgyről önálló falunévtáblával jelölt Kógyár nevű szerén át kerülhetünk a kis Magyarföldre vezető úton a Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzetnek itt erdei fenyőből álló erdejébe. Az erdőt füves tisztások, üde rétek teszik változatossá. A főútvonalon lefelé, a két kis szerből álló Márokföld következik, amely oly közel van Szentgyörgyvölgyhöz, hogy annak 8. és 9. szere is lehetne. Nagy házai, portái ugyanúgy idézik a múltat, mint a szentgyörgyvölgyiek. Tovább lefelé a patak mentén az öt szerből álló Nemesnép következik, amely mint neve is mutatja, az előbbiekhez hasonló nemesi falu, de egykor református nemesi lakosai között már a múlt század közepén is jelentős számban éltek, és később erős többségbe kerültek a jobbágy származású katolikusok. A falu ebben, és abban, hogy a Lendva-Kerka menti síkságon fekszik, kissé hasonló a lejjebb fekvő zalai falvakhoz. Nemesnép jeles műemléke a szoknyás fa harangláb (képet lásd a cikk elején). A Szentgyörgyvölgyi-patak tovább lefelé már a síkságon folytatja útját, és befolyik a Szlovéniából induló Kebele-patakba, amely a Hetés táját keletről elhatárolva visszakanyarodik szlovén területre és ott a Lendvába viszi vizét.
