Kevesen tudják, hogy a megyénk határát jelző táblától nem messze, a Győrvár melletti mezőn 1706. november 6-7-én II. Rákóczi Ferenc fejdelem kuruc csapatai nagy győzelmet arattak a császári hadak felett.
A csata előtt a kuruc csapatok Egerváron, a császáriak Zalaegerszegen táboroztak. A fényes győzelemre emlékeztet a Győrvár bejáratánál lévő Kuruc Emlékpark.
A győrvári csata színhelyének közelében 1934-ben emlékművet állítottak, majd helyette 1981-ben Heckenast János építész tervei alapján új emlékművet készítettek.1706. november 6-7-én zajlott a kurucok Béri Balogh Ádám vezérletével nagy győzelmet arattak a császáriak felett. Itt esett fogságba a császáriak vezére, Heister Hanibál osztrák generális.Az Esztergom elveszítése utáni katonai helyzetben, amikor Stahremberg hadserege is visszavonult nyugat felé, a kuruc erőknek egyesülniük kellett, hogy a Rába-menti átjárókat meg tudják menteni.
A császári udvar egy horvát bánt, Heister Hannibált küldött hazánk területére, aki november első napjaiban átlépte Magyarország határát. Heister pusztítva, dúlva kereste az egyesülést Stahremberg csapataival. A bán bármilyen területet hagyott el, „lábnyomát” nyomor követte. A falvakat felgyújtotta, a lakosságot kardélre hányta, nem kímélve a gyermekeket, öregeket, asszonyokat sem.
Zala népe riadtan Vas megyébe menekült. November 5-e körül menekülő tömegek gyűltek össze Győrváron és a környező erdőségekben. A kuruc csapatoknak Andrássy seregével kellett egyesülniük. A magyarok célja, hogy az ellenséget kicsalják védett állásaikból és alkalmas helyen lecsapjanak rájuk. Andrássyék megkapták azt a hírt, hogy Heister átkelt a Murán, és Zalaegerszeg felperzselése után Vasvár irányába nyomul. A kurucoknak meg kellett akadályozniuk Heister és Stahremberg egyesülését.November 5.én indultak el a hazánkat védő csapatok Kőszeg alól Vasvár felé, addig az ellenfél Zalaegerszeget elhagyva Egervárig hatolt előre. Az összeütközés helye ekkor még bizonytalan volt. A labancok száma 3-5000 fő között mozgott, a kurucok kb. 3-4000-en lehettek. A Habsburg-pártiak elfoglalták Egervár várát és letáboroztak. Az ütközetre Győrvár határában került sor. A csata központja a falu előtt végződő dombvonulat aljában található malom volt. Ettől észak-nyugati irányban húzódik az egykor mocsaras, de ma sík rétet kettészelő, de már csak elszórt nyomokban látható malomgát.A kurucok 1706. november 6-án reggel érkeztek községünk alá, átkeltek a gáton, és az erdők lábánál megálltak. A császári sereg nem mozdult, ezért a szabadságharc hívei elindultak, hogy a betolakodók hátába kerüljenek. A megkerülő mozdulatot az Egervár-Győrvár országút bal oldalán vonuló domb mögött hajtották végre. Ez délután 2-3 óra között lehetett.
Heister csapatai figyelés és felderítés nélkül haladtak Győrvár felé. Délután 4 óra tájban érkeztek a labancok a falu melletti mocsarakon át vezető gáthoz. Az út összeszűkült, így ez megtorpanásra késztette őket.
Kisfaludy László volt annak a 7 zászlóalja katonának a parancsnoka, akik azonnal rajtaütöttek az ellenségen. A támadás ideje délután 5 óra volt. A kuruc előhadak lovas rohama kettéválasztotta a császári csapatok hadoszlopát. Egyik részük sietve rohant át a gáton, többségük a gát innenső részén a malomhoz szorult.
Heister leesett lováról, kísérőkocsija és egyik ágyúja elmerült a sárban. A csata első mozzanata a kurucoknak kedvezett. Az ellenség a malom környékén megrekedt és megindította a tűzharcot. Az ágyúk tüzére a kurucok csak karabélyaikkal tudtak válaszolni. A lovasság nem tudott előre nyomulni. Az éjszakát mindkét fél a csapataik megerősítésével töltötte. A kurucok visszatértek Egervárra.
Az irányítást Béri Balogh Ádám és Bezerédy Imre vette át. Úgy döntöttek, hogy nincs értelme szorosan az ellenfél előtt állni, ezért egy mérföld kitéréssel akadtak a császáriak oldalába kerülni. Egervárról kiindulva a mai vasútvonal mentén húzódó dombvonulat biztonságos rejtése alatt haladtak el, hogy Győrvár széléről a „frontra” intézzenek döntő támadást. A rohamot először Béri Balogh Ádám vezette. Az ellenfél más utat nem látván, a mocsár felé indult. A heves harcokban a kuruc brigadéros három sebet kapott és vérbe borulva bukott le lováról. A lovas csapatok rohamai voltak az ütközet döntő mozzanatai. A harc vezetését Bezerédy vette át. A császáriak már csak a menekülésre összpontosítottak. Egy karabély sortűz után megindultak visszafelé a gáton. A kurucok gyalogtámadásba mentek át. A labancok ismét a malomhoz szorultak. Ekkor már eldőlt a küzdelem, a később érkező Andrássy már csak a foglyok összeszedésében segédkezhetett.
Heister Hannibált egy 17 éves zászlótartó Sibrik Gábor fogta el. A foglyot Sümeg várába vitték. A kurucok vesztesége csekély volt, kb. 100 ember veszthette életét. A győzelem osztatlan örömet okozott a hazájukat védő csapatok táborában. Rákóczi a tisztekhez írt levelében dicsérte hősiességüket, és magatartásukat követendő példaként állította az egész kuruc sereg elé.
