Egervári várkastély

Zalaegerszegtől néhány kilométerre, Egerváron várja látogatóit, a  XIII. század végi vár helyén épült a XV. Századi várkastély. Mai reneszánsz alakját 1539-1569 között kapta, bár később, 1676-ban és 1712-1713 között is átépítették.

Az első fa vár a tatárjárás után épült az akkor nagyon mocsaras területen, a település is az égerfa várról kaphatta nevét. 1288-ból már van okleveles említése az erősségnek, ami a XIV. században pusztulhatott el.

Egervári László 1476-ban kapott Mátyás királytól várépítési engedélyt, s 1513-ban már egy kész kisebb várat (castellum) említett egy szerződés. Minden bizonnyal jóval korábban épült, hiszen fennmaradt egy 1490-es várleltár. Egervári László halála után vagyonát kiskorú fia, István örökölte, kinek értékeit nagybátyja, Egervári Bereck püspök kezelte. Kanizsai Orsolya házassága révén Egervár Nádasdy Tamás – későbbi országbíró, majd nádor – birtokába került, aki alig volt Egerváron; helyette apja, Nádasdy Ferenc tartózkodott itt és építtette újjá.

A vár mai formáját a XVI. század hatvanas éveiben nyerte el, amikor az új hadászati elveknek megfelelően átépítették. Az előretörő törökök ugyanis a várak mögé – ahol a jobbágygazdaságokat még nem pusztította el a háború – élelemszerző, rabló csapatokat küldtek. A rablókat csak azok a várak tudták megfékezni, ahol külső várat, ún. huszárvárat építettek, s ahol üldözésükre alkalmas lovasság is volt. Ehhez pedig Egervárt át kellett alakítani. Nádasdy Kristóf építkezései következtében lett négy sarokbástyás, négy oldalról zárt, olasz rendszerű vár. Később, 1664-ben a Bécs ellen vonuló török sereg elfoglalta, és felgyújtotta. A Wesselényi-összeesküvésben részt vevő Nádasdy Ferenctől a kincstár elkobozta. Később Széchenyi György kalocsai érsek vásárolta meg. A vár még sokáig megerősített hely maradt. 1706. november 6-7-én Győrvár és Egervár között a kurucok megverték Heister Hannibál császári altábornagy seregét; a labancok halottainak száma megközelítette a háromezret, az altábornagyot pedig elfogták. A császári sereg maradványa – mintegy nyolcszáz ember – az egervári várba menekült. Másnap a császáriak a vár átadása fejében fegyveresen elvonulhattak, sőt kuruc kíséretet kaptak a császári uralom alatt álló területig. Ez azt valószínűsíti, hogy megérte a csere: harcászati szempontból jelentős várat vehettek át Rákóczi csapatai.

A Rákóczi-szabadságharc után várak sorát robbantották fel, hogy ne váljanak ismét kurucfészekké, ezért a pusztulás várt az egervári várra is. Végül is ezt az erődítményt elkerülte a vég, mert csak az északi falait repítették a levegőbe; így a továbbiakban, mint egy U alakú várkastély fönnmaradhatott. Az akkori birtokos, gróf Széchenyi György 1712-ben látogatta meg tulajdonát. Döbbenten látta, hogy az épület nagyon lepusztult és legalább 16 ezer forint kellene a helyreállítására, de neki 6-7 ezernél több erre a célra nem volt.

A már beteges gróf fiának, Széchenyi Zsigmondnak adta át a birtokot, aki még abban az évben elkezdte a vár újjáépítését, és a következő évben be is fejezte – kastéllyá alakíttatva az építményt. Az északi szárnyat lebontatta, a déli és nyugati szárny elé árkádos folyosót építtetett, a keleti szárnyban kápolnát alakíttatott ki. Valószínűsíthető, hogy ekkor húzták fel az épületre a második emeletet, melyhez felhasználták a közeli romos ferences kolostor épületanyagát.

A XVIII. század végétől nem lakott a kastélyban senki; gondozatlanná vált. 1873-ban vásárolta meg a – a kívülről reneszánsz, belső árkádos udvarán pedig barokk stílusjegyeket viselő – várkastélyt a Solymossy család. A XIX. században lecsapolták a mocsarat. Kiszáradtak a facölöpök, és a vár falai süllyedtek, megrepedtek. A XX. század ötvenes éveiben már kezdték széthordani az anyagát, de 1960-65 között helyreállította a műemlékvédelem. Jelenleg szállóként működik.

 egervar2