Három évvel ezelőtt tett szert hihetetlen népszerűségre a világon a Twilight – Alkonyat című könyv, amely Stephenie Meyer amerikai írónő alkotása. 42 millió példány kelt el belőle, szerte a világon. A történet eddig négy kötetet kívánt, Magyarországon ebből egyelőre kettő jelent meg. A könyvet ez év januárjában film is követte, majd a film zenéje vezette sokáig a slágerlistákat. A történet elsősorban a tinédzsereket és a fiatal felnőtteket célozza meg, sikerrel. Vámpíros-szerelmes történetet kapunk, amolyan modern, horror elemekkel vegyített Rómeó és Júliát.

A főszereplő Bella, (Kristen Stewart) a melankolikus, visszahúzódó, emós tini, apjához költözik a tanév közepén, egy idegen városba, a mindig esős-borongós Forksba. Megismerkedik egy furcsa családdal, Cullanékkal, köztük Edwarddal (Robert Pattinson), aki kezdetben mintha undorodna tőle, később azonban kialakul a vonzalom. Bella hamar rájön, hogy a furcsa család nem véletlenül furcsa: valamennyien vámpírok, ám Edwarddal addigra már menthetetlenül egymásba szeretnek. Az is kiderül, szó sem volt undorról, sokkal inkább arról, hogy Bella vérének illata annyira ínycsiklandó, hogy már-már elviselhetetlen Edward számára.
Ha csak a filmet nézzük, nagyon kidolgozatlan, még a tinik számára is unalmas, amely elmulasztja a legnagyobb lehetőséget, amelyet a történet kínál: az emberi és a vámpír világ közti elbrozasztó különbség kihangsúlyozását. Ugyanakkor a képi hatások mondhatni tökéletesek. Forks állandó szürke ege, az erdők sötétbarnái és nedves zöldjei telitalálat egy hideg, veszélyes, mégis hihető világ bemutatására. Nagy kár, hogy ez mégsem történik meg. A film arra épít, hogy úgyis tudunk már mindent a vámpírokról. Emellett a karakterek kibontására sem törekedtek, egyedül Bellát ismerjük meg, ő a film narrátora. A könyv ebben kicsit több teret enged, a csetlő-botló, mindenféle szerepléstől vagy feltűnéstől szinte betegesen ódzkodó, némi kisebbrendűségi érzéssel sújtott tinilánnyal könnyű azonosulni. A film előnye viszont ezen a téren az, hogy Bella könyvbéli ömlengéseit Edward páratlan szépségéről és szoborszerű tökéletességéről nem hangsúlyozza. Persze azért, mert mindezt demonstrálni ott van Robert Pattinson, maga.
A főszereplők választása sokat lendít a film népszerűségén. Pattinson szinte vámpírnak született, és Kristen Stewart sem elcsépelt arc, hitelesen adja elő a magába forduló emó-lányt.
A történet – bár valóban magával ragadó - önmagában egy regény és közepes film mellett még nem hozta volna meg a kasszasikert, és a rajongók tízezreit. Mindehhez nagyban hozzájárult a zene, amely végre már az igényesebb rétegét is kielégíti a fiataloknak. A Twilight-Alkonyat Soundtrackhez olyan alkotókat kértek fel, mint a Paramore, a The Black Ghosts, a Linkin Park, vagy a Muse. A film szerencséje, hogy a zenei alkotók sokkal jobban megértették a Twilight-világot, mint a rendező maga (Catherine Hardwicke). Talán nem véletlen, hogy a következő részt már nem ő rendezte.
Összességében a Twilight jól pozicionált: a Harry Potteren felnőtt gyerekeknek fogja meg a kezét további mesét szőve, amelyben már felnőttes problémákat vet fel a mindhalálig szerelem téma köré csavarva, abszolút vállalható horror-elemekkel. Hogy ne húzzuk a szánkat gyanakodva arra, hogy vajon mi őrjíti meg a tinédzsereket, a film morális üzenetet is közvetít: a visszafogottságot, önmegtartóztatást, áldozatot, mint erényeket vonultatja fel, amely – valljuk be, ma már ritkán arat ekkora sikert. Őry Rózsa