A Kis-Balaton közvetlen közelében található település ősidők óta lakott hely. A helység a megye első székhelye volt. A községet 1308 és 1326 között Magyarad néven jelölik a források. 1794-ben Balaton Magyaród a neve. A név előtagja a Kis-Balaton közelségére, míg a másik része a táj jellegzetes növényére, a mogyoróbokorra utal. Ezért került be a falu címerébe a mogyoró. Az 1800-as évek végén a terület félszigetként nyúlt be a Kis-Balatonba, s vélhetően nagyobb volt a Tihanyi-félszigetnél. Számos kis-balatoni szigeten földjeik voltak a helybéli gazdáknak, s ma is emlegetik ezeket a családi szigeteket. Ősidők óta a halászat is az itt élők megélhetési forrásához tartozott. A Zala folyó 4 kilométerre található, s a visszaállított Kis-Balatonba ma is félszigetként ékelődik be a falu, szinte a kertek alatt hullámzik a vize. A községet 1715-ben magyar és német faluként tartották nyilván. 1739-ben fatemplomot építettek. 1848-ban már 752-en laktak Balatonmagyaródon. Iskolájában magyar nyelven folyt a tanítás, ahol 70 tanulót oktattak télen. 1896-ban római katolikus iskolaház, tanítólakás épült, óvoda létesült. 1924-ben nagyközséggé alakult. A község művelődési otthona 1954-1956 között készült, 300 főt tudott befogadni. 1956-tól könyvtára is van a településnek. A polgármesteri hivatal előtt áll az I. és a II. világháborús emlékmű, amelyet 1990-ben állítottak.

Weboldal: www.balatonmagyarod.hu